Lukács és Tamás Hírek

Aktuális híreink

Sosemvolt Bogár-utódok

A Volkswagen Bogár egy ikon. Az évek során sok mindent szimbolizált sok különböző embernek, a német találékonyság klasszikus példájától kezdve az ellenkultúra-mozgalom jelképén keresztül az emlékeztetőig, hogy néha a legegyszerűbb dolgok is lehetnek a legjobbak. De mindezek felett egy olyan mércét állított fel, amihez azóta is minden kicsi, gazdaságos autót mérünk.

A modern Volkswagen kezdetét jelentő Bogárral robbanásszerűen jelent meg a megfizethető közlekedés Európában és máshol is, amit 1952-ben már 46 országban árusítottak. A csúcson 14 országban gyártották a modellt. Ez a klasszikus több, mint 21,5 millió eladott példánnyal, 2019-ben köszönt le.

Pedig az, hogy ilyen sokáig gyártásban marad a Bogár, korántsem volt biztos. A kora ’50-es évektől kezdve a Volkswagen több, mint 70 változatot vizsgált meg, mint a Bogár lehetséges utódja – de végül úgy találták, az eredeti olyan értékeket képvisel, amiket nem könnyű megismételni. Egészen a Golf 1974-es megjelenéséig kellett várni a Bogár igazi utódjára. Íme, néhány modell, melyeket a Bogár örökösének szántak, végül mégsem érték el a gyártósort.

1955/56 EA47-12

Az 1953 és 1956 között legyártott 15 prototípus közül a 12-dikként az EA-47-12 volt a VW első kísérlete, hogy megalkossa a Bogár modern utódját. Ez volt az első a számos Bogár-helyettesítő közül, mely az olasz autótervező Ghia keze nyomát viselte. Valószínűleg emiatt is néz ki úgy az autó, mint egy fura Karmann Ghia. A modellt egy léghűtéses, 1192 cm3-es, négyhengeres boxermotor hajtotta 30 lóerős teljesítménnyel. Továbbá keresztirányú első tengellyel, torziós hátsó felfüggesztéssel és teljesen szinkronizált váltóval büszkélkedhetett – ez mind-mind egyedülálló technológia volt akkoriban. A végsebesség 80 km/h volt.

1955 EA48

A Volkswagen 1953-ban kezdett el játszadozni egy, méretben, teljesítményben és árban a Bogár alá pozícionált autó fejlesztésének a gondolatával. Ennek lett az eredménye a dobozszerű EA48. Egyesek az első „városi kisautónak” nevezik, mely elismerés később a British Motor Corporation (BMC) Minijére szállt át, mivel az EA48 soha nem került gyártásba. Az EA48 volt az első prototípus, melyet teljesen házon belül, a Porsche „beleszólása” nélkül tervezett a márka. A Bogár egyetlen alkatrészét sem vette át az EA48; ehelyett a mérnökök úgy döntöttek, az alapoktól kezdik el. Az elsőkerék meghajtás önhordó karosszériával, egy 18 lóerőre képes, elöl elhelyezett, 0,7 literes, léghűtéses, kéthengeres motorral, illetve McPherson első felfüggesztéssel párosult. Végsebessége 100 km/h volt.

1960 EA97

Állítólag az EA97 projekttel úgy hagytak fel, hogy a gyári munkások – 200 kézzel összeállított előszériás autóval a hátuk mögött – már a szerelőszalagot készítették elő. Ennek a farmotoros, kétajtós járműnek a fejlesztése 1957-ben kezdődött. A modell ponton-stílusú* karosszériával és 1,1 literes motorral rendelkezett. És hogy mi lehetett vele a probléma? „Túl közel pozícionálták a Bogárhoz és a Type 3-hoz” – írja le az AutoMuseum Volkswagen weboldal.

* Az 1930-60-as években megjelenő, buborékszerű karosszéria-forma, mely az autó teljes szélességében és hosszúságában kiterjedve elhagyta a korábban jellemző, különálló küszöböt és sárvédőket.

1961 Type 3 Cabriolet

A Type 3 1961-ben jelent meg, a Bogár előkelőbb alternatívájaként. Ezt az elegáns Cabriolet prototípust a kabrióra vágyó embereknek szánták, a lehajtható tetőn üveg hátsó ablakkal. Sajnos a modell végül a polcon maradt, mivel belső konkurenciát teremtett volna a Karmann Ghia kabriójának.

1963 EA128

Az EA128 volt a Volkswagen elképzelése egy nagy luxusautóról. Ez egy – bár kissé szűkösen, de – hat személy szállítására szánt, limuzin és kombi formával is jármű volt, melyet a szintén 1963-ban debütált Porsche 911-től kölcsönzött, 2 literes, 6 hengeres léghűtéses motor hajtott (volna) 90 LE-s teljesítménnyel.

1966 EA142

A végül 1968-ban kihozott Type 4 fejlesztése közben a Volkswagen számos karosszériaformával kísérletezett, köztük az elegáns EA142-vel. E farmotoros háromajtós ugyanazzal az 1,7 literes motorral büszkélkedhetett, ami végül a Type 4 sorozatgyártott változatában is megjelent.

1969 EA276

E prototípus inspirálta az eredeti Golfot, melyet az Egyesült Államokban Rabbit néven forgalmaztak. Az elsőkerekes ferdehátú sokkal szögletesebb volt, mint számos más Bogár-utód. Bár az autót ugyanaz a léghűtéses boxermotor hajtotta, mint a Bogarat, azt a VW egy vízhűtéses, soros négyhengeres motorra cserélte a Rabbit 1974-es bevezetése előtt.

1969 EA266

Az EA266 volt az egyik leginnovatívabb utódjelölt. Fejlesztésében a Porsche is részt vett, a csapatot pedig az a Ferdinand Piëch vezette, aki Ferdinand Porsche unokájaként 1993-ban a Volkswagen Csoport elnöke lett. A középmotoros ferdehátút a hátsó ülés alatt, hosszában elhelyezett, vízhűtéses, négyhengeres, 1,6 literes motorral látták el, közvetlenül mögötte a sebességváltóval a helytakarékosság érdekében. A sportos dizájn és a Porsche DNS ellenére az EA266 soha nem érte el a gyártósort – helyette a múzeumban lelte meg végső helyét.

Lájkolja Facebook oldalunkat, hogy elsőként értesüljön az újdonságokról!