Az évek alatt az autógyártók olyan extrém autóformákkal kísérleteztek, melyekkel demonstrálhatták az összefüggést az ellenállás és a teljesítmény között. Kevés radikálisabb megoldás született, mint az 1980-as Aerodynamic Research Volkswagen (Volkswagen Aerodinamikai Kutatás), egy együléses nyíl, mely máig a valaha épített legaerodinamikusabb jármű VW emblémával.
Az 1970-es évek olajválságára adott válaszként az ARVW azt hivatott megmutatni, hogy az áramvonalas forma és a könnyűszerkezetes építés hogyan eredményezhet impresszív sebességet akár mindennapi teljesítményből is. Az első kihívást az jelentette, hogy hogyan préseljenek egy vezetőt, egy hajtásláncot és négy kereket a lehető legkisebb homlokfelülettel rendelkező autótestbe. A mindössze 84 cm magas és 110 cm széles ARVW formája kizárólag az aerodinamikai célokat szolgálta, rejtett kerekeitől a sima alvázon keresztül a nagy sebességű stabilitást biztosító, állítható uszonyokig.
Az ARVW üvegszálas és karbon karosszériáját alumínium vázra húzták fel. A 177 LE-s teljesítményt egy 2,4 literes, turbófeltöltéses, soros 6-hengeres motor biztosította, melyet közvetlenül a sofőr mögött helyeztek el, és amely láncmeghajtáson keresztül adta át erejét a hátsó kerekeknek. Egy víztartályból a turbófeltöltő bemenetébe fecskendezett vízzel a motornak kevesebb hűtőventillátorra volt szüksége, emellett a fő hűtőventillátort az orrban helyezték el, így a levegő akadály nélkül áramolhatott a hűtőig, majd az autó tetején vissza a szabadba.
Az eredmény egy 0,15-ös légellenállási együtthatóval rendelkező jármű lett, ami messze alacsonyabb bármilyen sorozatgyártású autóénal. 1980 októberében a Volkswagen mérnökeiből és egy top autóversenyzőből álló csapat az olasz Nardo tesztpályán mutatta meg, mire képes az ARVW. Rögtön az első órában az ARVW 356 km/h-s sebességet futott. A végső csúcssebesség 362 km/h lett, mellyel két sebességi világrekordot is felállított.
Lájkolja Facebook oldalunkat, hogy elsőként értesüljön az újdonságokról!