Innováció
2021.06.30.

Mi kell egy Volkswagen ID.4 vezetéséhez 840 mérföldnyi sivatagon keresztül?

Már több, mint fél évszázada özönlenek az off-roaderek a mexikói Baja-félszigetre. Ez a hírhedten veszélyes, mégis izgalmas hely tökéletes, ha el akarjuk hagyni a burkolt utakat és kaktuszerdőkre, kiszáradt tómedrekre, vágyunk. Az időjárás percek alatt változhat lángolóan forróról dermesztően fagyosra, az utak pedig gyakran csak keréknyomok vagy szimplán poros ösvények. Nem gyengéknek való vidék.
ID.4 a NORRA 1000-en

Április végén egy speciálisan átalakított Volkswagen ID.4 volt az első sorozatgyártott elektromos autó, amely teljesítette a Nemzeti Off-road Versenyszövetség (National Off-Road Racing Association, NORRA) 1000-et, amit Mexikói 1000-ként is ismerhetünk – csaknem 840 mérföldet (1350 km-t) lefedve a baja-i talajon. Az ID.4, melynek elektromos meghajtását a Rhys Millen Racing alakított át, az autóversenyző és Volkswagen márkanagykövet Tanner Fousttal a kormánynál teljesítette a kihívást.

„Az volt a cél, hogy megmutassuk, az elektromos meghajtás elég tartós a legdurvább, leggonoszabb feltételek között is.” – mondta Foust. „ha az ID.4 képes kezelni ezeket a körülményeket, biztosak lehetünk a tudásában az utcákon is.”

Image

Kizárólag engedélyezett helyeken vezesse és mindig maradjon a kiépített utakon! Lásd a kezelési útmutatót!

A Mexikói 1000 a legrégibb off-road állóképességi verseny Baja-ban. Eredete 1967-re vezethető vissza, amikor egy Meyers Manx buggy nyerte meg az Ensenada-tól Cabo-ig tartó első versenyt. A modern változatot 2010-ben indították újra, mely 5 napon keresztül tart kijelölt megállókkal. A COVID biztonsági intézkedései miatt idén a versenyzők a félsziget három városából hurkokban futottak szakaszokat.

„Ez ideális formátum az elektromos járművek számára, mivel az egyes versenyállomások között mindenkit szállítottak, ami lehetőséget adott az autó töltésére egy mobil töltőállomásról. Az éjszakai pihenők alatt szintén tölthettük az ID.4-et” - mondta el Foust.

Idén a rally 1.127 mérföld (1.815 km) volt, ebből 879 mérföld (1.415 km) off-road terepen, Ensenada-ból indulva, dél felé haladva a Los Angeles-i öbölbe, a Baja-félsziget keleti partja mentén, majd északra fordulva újra Ensenada-ba érve. Ez volt Foust harmadik Mexikói 1000 versenye; a lelkes off-roader és újságíró Emme Hall vele tartott az úton, két állomást is végigvezetve. Aldrich To, a Volkswagen mérnöke navigátorként és műszaki szakértőként vett részt a versenyen.

Az ID.4 változtatások nélkül futotta végig a távot a bruttó 82 kWh-s akkumulátorral és a 204 LE-s, 310 NM-es motorral. Az off-road versenyekre specializálódott Rhys Millen segítségével Foust rally stílusú coil-over rugóstagokra cserélte az ID.4 felfüggesztését az off-road igényekre szabva. Millen csöves alsó lengőkarokat, zárt hátsó rudazatot és alsó burkolatot is felszerelt az autóra. A nagyobb gumi oldalfal és kerékút érdekében a csapat 18”-es kerekekre váltott, Yokohama Geolandars abroncsokkal. A lecsupaszított belsőtérbe csővázas merevítés került, külön kijelzővel a részletes akkuadatok számára.

Image

Bár Foust több tesztet is elvégzett az esemény előtt, nem volt mire alapozni egy elektromos autó tudásánál ilyen szélsőséges sivatagi körülmények között. Az ID.4 mégis elvárásokon felül teljesített már a kezdetektől fogva.

Image

„Nem volt kérdés, a gyári hajtáslánc elég nyomatékkel és erővel rendelkezik, hogy elvégezze a rá bízott munkát” említette meg Foust. „A kérdés az volt, hogy a jármű képes-e megbirkózni a szélsőséges hővel, a rezgéssel és a zord körülményekkel. Hamar rájöttünk, hogy egyik sem okoz problémát.”

A csapat semmit nem változtatott az ID.4 kipörgésgátlójának beállításain és szinte végig „B” módban futottak, hogy kihasználják az autó energiavisszanyerését fékezés közben. Foust rávilágított, az erőátvitelt szinte azonnal módosítani képes elektromotort a kipörgésgátló szoftverrel kombinálva az ID.4 olyan biztos lábbal kelt át a terepen, amire egy hagyományos jármű nem képes. Például – a hátsókerék meghajtás ellenére – az ID.4 mindössze egyetlen egyszer akadt el egy rejtett futóhomokos részen, ami sok belső égésű versenytársat is elkapott.

A kipörgésgátló „energiát takarított meg azáltal, hogy megakadályozta a kerekek kipörgését minden alkalommal, amikor azok a levegőben voltak” - mondta el Foust. „Egyszerűen nem engedett olyan erőt a kerekekre, amit azok már nem tudtak kezelni… Sem ki, sem felcserélni nem kellett a gumikat.”

A sziklákon való átkelés is könnyebb volt; az azonnal rendelkezésre álló elektromos nyomatéknak hála nem kellett kiválasztani az épp megfelelő sebességfokozatot vagy meghajtási módot. A regeneratív rendszer pedig növelte a hatótávot, miközben csökkentette a fékek kopását; Foust úgy becsülte, hogy csak mintegy tucatszor érintette a fékpedált az egy hetes verseny alatt.

Az elektromos autó vadonban történő töltése volt az egyik legnagyobb akadály, amit le kellett küzdenie a csapatnak. Foust választása egy bioüzemanyaggal üzemelő generátorra esett, mely egy 50 kW-os gyorstöltőt működtetett. Néhányszor, amikor szállítás közben a generátor nem volt elérhető, a csapatnak rövid ideig pótmegoldásra kellett támaszkodnia: ilyenkor vontatták az ID.4-et.

De Foust energiamenedzselésének hála az ID.4 soha nem futott ki az „üzemanyagból” a verseny során. Mint hétszeres veterán a sokkal keményebb Baja 1000 versenyen, Foust olyasvalamivel találkozott, mint még soha: egy baja-i állóképességi versennyel, ahol autójának semmilyen műszaki problémája sem adódott.

Soha nem gondoltam volna, hogy azzal az érzéssel fogok kiszállni egy elektromos autóból, hogy az megbízhatóbb bármilyen, eddig általam vezetett belső égésű motoros járműnél vagy hogy bele fogok szeretni az ID.4 elektronikusan vezérelt „gázpedáljába”, kipörgésgátlójába és regeneratív fékezési funkciójába” – áradozott Foust. „E funkciók számomra forradalmasították az off-road stílusú vezetést és alig várom, hogy még többet megtudhassak azokról.”

Image

Lájkolja Facebook oldalunkat, hogy elsőként értesüljön az újdonságokról!